Üzemeltető: Blogger.

Write Tag a Kacatos dobozból - 01.

Egyszer volt, hol nem volt...


Sziasztok! Abeth, az Arctalan nevű blog szerzője, volt olyan kedves, hogy meghívott a Write Tag kitöltésére. Én pedig most eleget teszek a meghívásnak. Nekem egyébként ez az első ilyen jellegű tag-em, úgyhogy emiatt külön köszönöm a jelölést!

A tag eredetileg Lia Kacatos doboz elnevezésű blogjáról származik és itt vannak a vele járó szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.)
3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
4. Válaszolj a kérdésekre!
5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
7. Értesítsd őket a jelölésről!

A kérdések:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
2. Miről szólt?
3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 🙂

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Forrás: pexels.com

A válaszaim:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
Mivel a sulis dolgok most nem játszanak, komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy mikor is kezdtem el saját kedvtelésből történetet kreálni. Szerintem nagyjából 13-14 éves lehettem, tehát nem hamarkodtam el semmit. Azt fontosnak tartom még leírni, hogy ebben a korban igazából az olvasás sem foglalkoztatott különösebben (még a sulis olvasmányokat is szelektáltam) és valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy sokáig írni sem akartam/tudtam. És az első történetemmel kapcsolatban a csavar az, hogy inkább rajzoltam, mint írtam, ugyanis képregénynek (vagy inkább mangának) szántam.

2. Miről szólt?
Az a helyzet, hogy halványan emlékszem egy történetre, amit még 8-ban el is kezdtem lerajzolni egy A/5-ös vázlatfüzetbe, de nem tudnám megmondani, hogy pontosan miről szólt, mert már a szereplőkre is alig emlékszem. Ezt a történetet még pihentetni akartam, ezért menet közben nekiálltam egy másiknak. Abból talán két fejezetet is sikerült megrajzolnom és már a dialógusokra is jobban odafigyeltem (mármint arra a néhány foszlányra, amit belekapartam a szövegbuborékokba).
Maga a történet egy fiúról szólt, aki egy véletlen folytán visszakerül az ókori Rómába...  kb. a Narnia krónikái stílusában jut át oda (nem voltam túl eredeti akkoriban), csak nem egy szekrényen keresztül, hanem simán eltéved egy épületben és amikor végre kikeveredik észreveszi, hogy már tök máshol van. Rögtön belebotlik a helyiekbe és az egyik fiú mellékesen pont úgy néz ki, mint ő. Később ki is derül, hogy valójában ikertestvérek, csak szétválasztották őket. A fantasy jelleg mellett még római mitológikus elemekkel próbáltam feldobni a történetet. Néhány (kevésbé ismert) római istent (pl. Auster, a Moirák) is bele akartam szőni, de erre már nem került sor, mert abbahagytam (bár rémlik, hogy párat azért megrajzoltam közülük).

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
Szép lassan elengedtem a képregényes vonalat, mert nem igazán tudtam lerajzolni azt, ami ténylegesen a fejemben volt. Miután a manga stílust végleg elhagytam, egy darabig még próbálkoztam realisztikusabb figurák megrajzolásával, de ehhez egy egyedi stílusra lett volna szükségem, amit a mai napig nem találtam meg. Viszont volt egy-két történet a fejemben, ami "élni" akart, ezek miatt kezdtem el írni. Egyébként amikor még abszolút a mangás vonalat vittem, akkor Takahasi Rumiko és a Clamp munkássága motivált leginkább.

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
Ha minden igaz, akkor az anyukám volt az. Megmutattam neki, mit rajzoltam, de határozottan úgy emlékszem, hogy ekkor még nem volt ráírva a szöveg a lapra, vagy csak nagyon halványan, ceruzával. Teljes egészében egyébként ma sem szokásom feltárni a dolgaimat. Minden estere ezt a blogger felületet én is nagyon preferálom, főleg mert itt senkire sem kell ráerőltetnem a történetemet, mindenki szabadon dönti el, hogy érdekli-e őt annyira, hogy elolvassa.

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
A mangás időszakom alatt egyértelműen a fantasy/természetfeletti vonal dominált. De az átmeneti és a ténylegesen írásos (jelenleg is tartó) időszakban már jobbára a realisztikus megformálás felé hajlottam.

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
Ilyenem régen sem volt és most sincsen 😄. Az írás mellett még a rajzolás és a fényképezés is fontos részét képezi az életemnek illetve most elsősorban a diplomám megszerzésére koncentrálok. Amíg az írás nem kerül egyértelműen előtértbe, addig feleslegesnek tartom, hogy erőltessem, ezért nincs időbeosztásom. A munkamódszer kialakításához pedig még több tapasztalatra lenne szükségem.

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 🙂
A kezdeti időkkel kapcsolatban szerintem már mindent elmondtam. Ami már nem köthető ehhez az időszakhoz, de azért érdekes lehet, az az, hogy a tavaly elkezdett, Egy álarc végórái névre hallgató történetemet eredetileg ugyancsak képregényként képzeltem el. De beláttam, hogy túl terjedelmes ahhoz, hogy rajzokban el lehessen mesélni.

***
Az én jelöltem: Faye
Egyrészről ahogy szétnéztem az oldaladon azt láttam, hogy eddig még te sem töltöttél ki hasonló tag-et, másrészről pedig őszintén kíváncsi vagyok a válaszaidra. Remélem te is kitöltöd, ha időd engedi! 🙂

Könyvek, amiket olvasnom kellene és amiket fogok | #2

Sziasztok! Erre jártam, és ha már így alakult, gondoltam folytatom a könyves beszámolómat, amit tavaly szeptemberben kezdtem el. De mielőtt belekezdenék, szeretnék boldog új évet kívánni az idelátogatóknak!

Forrás: pexels.com
Ennek a könyves bejegyzéssorozatnak ugye az lett volna a lényege, hogy folyamatosan frissítem a listát, de ehhez képest hónapok óta nem írtam semmilyen folytatást. Úgyhogy most megpróbálom bepótolni az elmaradásomat.

Amit eddig olvastam:

Sajnos nem vagyok egy gyorsan olvasó típus. Sőt én kifejezetten szeretek ülni a könyvek felett, menet közben szünetet tartani és utána megint visszatérni. Főleg ha az adott könyv hosszú és tagolt. Több könyv is sorakozik a polcomon, ami csak arra vár, hogy végre elolvassam, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy én is olvasni akarom őket. Persze előbb-utóbb mindegyikre sort kerítek, de ez nálam nagyban függ a pillanatnyi hozzáállásomtól is. Így fordulhatott elő, hogy nagy nehezen befejeztem Böszörményi Gyula Ármány ​és kézfogó c. könyvét és azóta még nem olvastam végig más könyvet.

Mivel az említett könyv már az előző bejegyzésben is szóba került, gondoltam megragadom az alkalmat, és pár sorban leírom a gondolataimat a regény kapcsán. Emlékszem, hogy már nagyon vártam, hogy kicsúcsosodjon a cselekmény és végre megtörténjen az, amire a regény első része óta várok: hogy Mili és Emma újra találkozzanak. De őszintén megvallva ez egyáltalán nem azt a végkifejletet hozta magával, amire számítottam. Ebből kifolyólak a könyv utolsó harmada nekem nem igazán tetszett. Ez volt az a rész, ahol a szerző feloldotta az első, második és harmadik rész folyamán keletkezett gubancokat és megválaszolta az olvasóban már korábban felmerülő kérdések egy részét. A sorozat negyedik részét (Nász ​és téboly) a Glamour-napok alkalmával vettem meg kedvezményesen, amikor még nem tudtam, hogy milyen vége lesz a harmadik résznek. Ennek ellenére örülök, hogy már a polcomon van a következő rész is, de most még nem érzem a késztetést, hogy nekiálljak olvasni.

Könyvek, amiket olvasnom kellett volna:

Itt főleg olyan könyvekről van szó, amik egyetemi szeminárium keretein belül kerültek elő. Az az igazság, hogy időszűke miatt inkább arra szoktam koncentrálni, hogy nagyjából tisztában legyek az adott irodalommal, a szerepével és a hátterével. Csak ritkán szoktam őket végigolvasni. De amikor egy adott műből csak egy rövidebb részletet van olvasásra feladva, akkor azokat becsülettel végig szoktam olvasni.

Még a szorgalmi időszak vége előtt írnunk kellett egy beadandót a szeminárium témájához kapcsolódóan. Ehhez végül is Arno Geiger Unter der Drachenwand c. könyvét választottam, ami egy 2018-ban megjelent regény (magyarul még nem jött ki) és a II. világháború idején játszódik. Több elbeszélője is van a könyvnek, akik különböző formában mesélik el mindennapjaikat. Közülük választottam ki Oskar Meyert, aki a levelein keresztül mutatja be az osztrák zsidóság akkori helyzetét, majd miután kénytelen feleségével és fiával Magyarországra menekülni, a budapesti helyzetről is beszámol.
Mivel a többi elbeszélő szemszöge nem kapcsolódott annyira a beadandóm témájához, nem olvastam végig a teljes regényt (habár ez ajánlott lett volna), csak a számomra releváns részeket. Hogy kicsit elmélyítsem az ismereteimet a könyvtárból kivettem három másik, a budapesti zsidósággal kapcsolatos könyvet: egy visszaemlékezést (Zsuzsanna Ozsváth: …és vér folyt a Dunán…) és két naplót (Lévai Jenő: "...csak ember kezébe ne essem én..." és Kismama sárga csillaggal). Először összehasonlító elemzést akartam írni, de sajnos ehhez nem találtam elegendő egyezést az egyes cselekményekben. Így végül csak a két naplóból emeltem ki egy-két eseményt emeltem, amik valamilyen formában kapcsolódtak az általam választott mű cselekményéhez. Bár mindegyik könyv nagyon érdekes volt, mégsem olvastam végig egyiket sem, inkább csak átlapozgattam őket.

Könyvek, amiket elkezdtem olvasni:

A fentebb említett könyvek közül, a Kismama sárga csillaggal volt az, ami annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy rendesen is elkezdtem olvasni. Többször is meghosszabbítottam már a kölcsönzésemet és nemsokára a végére érek. A szerzője neve ismeretlen, mert a lánya, aki végül engedélyezte a naplóbejegyzések közzétételét, kérte, hogy másítsák meg a személyek neveit. Így csak a szerkesztők ismertek, akik bizonyos helyeken külön kiegészítéseket is hozzáfűztek a leírtakhoz.

Még mielőtt a beadandó előtérbe került volna, a JOY-napok alkalmával megvettem Andrzej Sapkowski Az ​utolsó kívánság (Vaják 1.) c. regényét. Jelenleg is ezt olvasom és  a hatodik fejezet környékén járok. De az ünnepek és a vizsgaidőszak miatt egyelőre fel kellett függesztenem az olvasást. Viszont a történet annyira megtetszett, hogy megvettem a könyv alapján készült videojáték első részét is.



Könyvek, amiket el szeretnék olvasni:
Ide csak összegyűjtök pár könyvet, amit később mindenképpen el akarok olvasni:

Heinrich von Kleist: Az eltört korsó
Arno Geiger: A száműzött öreg király
Szurovecz Kitti: A ​kisemmizett angyal
Aaron Rosenberg: Im Strom der Dunkelheit (Tides of Darkness)
Sara Shepard: Pretty Little Liars - Vollkommen (Perfect)
Böszörményi Gyula: Nász és téboly


Könyvek, amiket olvasnom kellene és amiket fogok | #1

Gondoltam, próbajelleggel belevágok egy olyan bejegyzéssorozatba, ami a listámon lévő könyvekhez kapcsolódna. Egyelőre azt tervezem, hogy pár hónap kihagyás után fogom hozni a következő bejegyzést, az éppen aktuális olvasmányaimról.

Forrás: pexels.com
Amit jelenleg olvasok - Böszörményi Gyula: Ármány ​és kézfogó (Ambrózy báró esetei III.)

A sorozat első két részét már korábban olvastam (ezek azon kevés általam is olvasott KMK-s könyvek közé tartoznak, amiket ténylegesen meg is vettem és nem csak kikölcsönöztem a könyvtárból), a köztes "Beretva és tőr" részt azonban kihagytam. Összességében szeretem Böszörményi regényeit olvasni, de olyan hosszasan bontogatja a történet cselekményét, hogy miután végzek egy résszel, már szükségét érzem, hogy szünetet tartsak és valami más könyvet vegyek a kezembe. Emiatt a harmadik rész olvasása közben rá kellett jönnöm, hogy az első kettővel kapcsolatban mostanra már több dolog is ködössé vált a számomra. Arra viszont emlékszem, hogy a második részben már nagyon vártam, hogy Mili végre rátaláljon Emmára - de ez akkor nem történt meg. Miután elolvastam a részt, úgy tettem vissza a könyvet a polcomra, hogy akkor most már ne is találkozzanak inkább. Böszörményi tehát nagyon jól húzza-halasztja a történet fő szálát. Nem tudom, hogy ezt pusztán élvezetből teszi-e, vagy inkább azért, hogy megvegyük a sorozat következő részét is, de nálam csak azt sikerült elérnie, hogy az Emma-szálból elegem legyen. Kíváncsi leszek, hogy a harmadik részben Emma mekkora felfordulást fog majd okozni és hogy ez milyen hatással lesz majd Milire.

Ez ugyan már nem tartozik szorosan ide, de végre ki kell írnom magamból, hogy szerintem a borítón látható női karakterek egyáltalán nem passzolnak a könyvben megírt szereplőkhöz. Az Emmát megszemélyesítő nő egyszerűen túl műnek látszik. Talán az volt a cél, hogy sejtelmesnek tűnjön, de szerintem ha a második rész borítóját nézzük, inkább rémisztőre sikeredett. Főleg ha figyelembe vesszük, hogy hányszor hangzik el a könyvben, hogy milyen szép külseje van. A másik problémám az velük, hogy arcra túl idősek. Én most vagyok 23 éves és ránézésre megmondom, hogy a Milit megszemélyesítő nő idősebb nálam, holott ő a regény kezdetekor még csak 17 éves. Személy szerint Milit inkább ilyesminek képzelem el, bár ha elrugaszkodunk a korszaktól, személyiségre inkább ő jutna róla az eszembe.

Amit olvasnom kellene - Kosztolányi Dezső: Nero, a véres költő

A korábbi félévekben többnyire két vagy három irodalomtörténeti tárgyam volt egyszerre, így rendesen el voltam halmozva a kötelező olvasmányokkal. Most azonban csak egy van. Ott a német és a magyar irodalom kapcsolatával foglalkozunk. Most éppen Kosztolányi és az ő Nerója van terítéken. Sajnos ez a regény nem került elő a középiskolás éveim alatt, úgyhogy most ideje lenne bepótolnom. Tegnap meg is vettem az egyik könyvkereskedésben, hogy legyen saját példányom és a német verzióját is megkaptuk e-mailben. Ennek ellenére valahogy most még sincs kedvem nekiállni.

Amiket olvasni fogok:

Mivel a következő félévben írom a szakdolgozatomat, lassan el kell kezdenem a témájához kapcsolódó könyvek olvasását is. Persze ezeket nem kell betűről betűre elolvasni, elég csak a releváns részekre összpontosítani.
Itt egy lista a teljesség igénye nélkül: Das Laster des Lachens (Daniela Weiss-Schletterer), Minna von Barnhelm / Hamburgische Dramaturgie (Lessing), Laokón / hamburgi dramaturgia (Lessing), Barnhelmi Minna (Lessing / Kazinczy fordítása)

Ezen kívül szeretnék nekiállni Térey János Káli holtak c. könyvének, de előtte mindenképpen be akarom fejezni Böszörményi regényét.

Kihívás | Alternatív érettségi

Alighanem megbuktam! 😂 Már egy ideje ülök ezen a bejegyzésen, ugyanis az ilyen tag-es kihívások nem feltétlenül állnak közel hozzám. De mivel Noemi volt olyan kedves, hogy eszébe jutottam és megjelölt engem, ezért nem szeretném elmulasztani a kitöltést sem. Nagyjából igyekeztem tartani magam a kihívás elindítója által megadott szabályokhoz, de egy pontnál egyre több olyan kérdés jött szembe velem, amikre vagy nem akartam választ adni, vagy nem tudtam. Ebből kifolyólag a második és a harmadik tárgynál tíz helyett csupán öt kérdést válaszoltam meg... (sajnálom).

Köszönöm, Noemi, hogy megjelöltél! Ráadásul azáltal, hogy te is megcsináltad ezt a kihívást, még inkább megismerhettelek téged, aminek nagyon örültem. Ami pedig engem illet, most senkit sem szeretnék kihívni, mert akik eszembe jutottak, korábban már megcsinálták ezt a kihívást.

Egy álarc végórái | 1. Fejezet

Sziasztok! Meghoztam az első fejezetet, amit itt tudtok elolvasni. Ezt is és a Prológust is áthelyeztem egy külön menüpontba, hogy ne kelljen az egyéb bejegyzések között bogarásznotok, ha el szeretnétek őket olvasni. Remélem, hamarosan új fejezettel tudok majd szolgálni, addig is jó olvasást kívánok az eddigiekhez! 😊

© Template by Agata