Üzemeltető: Blogger.

Június | Összefoglaló

Sziasztok! Már egy ideje tervezek új bejegyzést írni, de valahogy mindig kimaradt, mert az utóbbi hetek nagyon hullámzóan teltek a számomra. Most már nincs kedvem külön bejegyzést írni, inkább mindent ebbe havi összegzőbe fogok összegyűjteni.

Forrás: pexels.com

Írásaim

Sziasztok! Korábban már említettem, hogy tervezek egy külön oldalt csinálni, ahova ki tudom tenni az eddigi írásaimat. Ez végre megtörtént! Az oldalra egyelőre semmi olyasmi nem került ki, ami itt ne lenne elérhető, de a jövőben ez (reményeim szerint) változni fog. A bejegyzésben lévő képre kattintva juthattok el az új felületre! 😊

A kinézetről

Az oldal most még nagyon kezdetleges formában van, majd folyamatosan szeretném belakni. Szóval a tartalmat tekintve egyelőre ne várjatok tőle túl sokat. Viszont a kinézetre nagy hangsúlyt fektettem, mert megjött a kedvem ahhoz, hogy tüzetesebben megismerkedjek a blogger sablonok kódolásával.  Az alapsablon Cebong Ipiet munkája és ha minden igaz, ezen az oldalon volt már kint hasonló.


Ezúttal fejlécet is készítettem, ami tőlem szokatlan, mert ezen a téren nagyok az elvárásaim (önmagammal szemben). Más által készített képet/grafikát nem szerettem volna kitenni, mert nem tudnék vele azonosulni, de ha sajátot készítek, akkor meg annak hibái kezdenek idegesíteni egy idő után. Most viszont úgy érzem, hogy elegendő munkát fektettem a tervezésbe ahhoz, hogy meg tudjak barátkozni az eredménnyel. Középre egy kép került a KW kastélyról, ennek az alapja az egyik saját fényképem, abból vágtam ki a kastély sziluettjét és színeztem át fehérre, majd egy textúrával dobtam fel. A textúra, ami a felhőkben is visszaköszön, sajnos nem az enyém, de elvileg ingyen használható (itt érhető el).

Az oldal tartalmi részét érintő kódok átírását nem vittem túlzásba, sőt a felhasznált sablonhoz képest inkább leegyszerűsítettem a kódokat. Viszont a fejezeteknél állandósítottam a betűtípust, és felvettem egy másikat is a készletbe, amivel kiemelhetem a bejegyzésekben a legelső mondatot. Ezzel az volt a célom, hogy a kitett részletek formázása a könyvekéhez hasonlítson.

A téma színeivel viszont kicsit bajban voltam, mert nem akartam sötét hátteret, de a fejléc nem tudott volna érvényesülni, ha egy világos színt választok ezért próbáltam megtalálni a középutat. Remélem a végeredmény nem lett bántó a szemnek.😀 Ha van kedvetek írjátok meg, hogy mit gondoltok erről a kinézetről, mert őszintén szólva, nagyon kíváncsi vagyok rá!

Május | Összefoglaló

Már megint bejegyzések nélkül hagytalak benneteket, ezért gondoltam írok egy kicsit arról, hogy mi történt velem a hónap folyamán.

Forrás: pexels.com

Már jó pár éve kollégista vagyok, de még mostanra sem tudtam megszokni a helyzetet. Sajnos én az a fajta ember vagyok, aki ezt a létformát nem élményként élte meg, hanem kihívásként. Valahol biztosan jót tett velem ez az egész, de a sok lemondás, ami vele járt, nem biztos, hogy építően hatott a személyiségemre. Mivel a vizsgaidőszakban szinte végig itthon szoktam lenni, már nagyon vártam a május közepét. Azóta összesen egy éjszakát töltöttem a koliban, mert ha tehettem inkább a bátyáméknál aludtam, ahol sokkal nagyobb volt a nyugalom (nekem van egy olyan furcsa szokásom, hogy vizsga előtti nap legkésőbb este 11-kor lefekszek és jól kipihenem magam). Ami a vizsgáimat illeti, elégedett vagyok az eredményekkel, bár a tegnapiéról még egyelőre nincs hír. Közben megírtuk a záróvizsga írásbeli részét, ami végül ötös lett... pedig a feladatok megoldása közben volt egy pillanat, amikor azt hittem, nem lesz meg a 60% se és szóbelire sem mehetek majd. A szakdolgozatom bírálatát is begyűjtöttem közben és a témavezetőm és a másodbírálóm is ötöst adott rá, aminek nagyon örültem. De hátra van még a szóbeli a védéssel és a másodtémával. Erre június folyamán fog sor kerülni, úgyhogy amíg nem leszek túl rajta, addig nem nagyon fogok jelentkezni.

Sajnos nem minden alakult jól a hónap folyamán. Végig nagyon stresszes és ingerlékeny voltam, ráadásul a hónap elején a cicám is meghalt, ami nagyon váratlanul ért. Még mindig nagyon hiányzik. Nem rég születtek kiscicái, akik ideiglenesen a nagyanyjukhoz kerültek, de egy idő után már ő sem foglalkozott velük, ezért most mi viseljük a gondjukat és cumisüvegből etetjük őket. Ironikus módon pont a vizsgákra való készülés az, ami most lefoglal és segít átlendülni ezen a nehéz időszakon. Amikor már nagyon tele van a fejem, World of Warcrafttal szoktam játszani. Már január óta nincs előfizetésem a játékra, de a próbaverzió így is elérhető, azon szoktam kiélni magamat. Illetve rászoktam a 8. Aranymosás nyomon követésére. Bár nem olvastam el minden kikerült részletet, volt már több olyan, amiért szorítottam, hogy megkapja a pozitív lektorit. Menet közben pedig megfordult a fejemben, hogy átköltöztetem az eddig kitett történeteimet egy külön blogspot oldalra, mert úgy érzem, hogy itt kicsit el vannak veszve. Erre a célra már csináltam is egy külön oldalt, amit el is kezdtem formázni. Agata nyomán elindulva több lengyel sablont is találtam, amik mind blogspotra készültek. Ezek közül egyet kiválasztottam és azt kezdtem el alakítgatni az ízlésemnek megfelelően. Most egyelőre nem tudom mi lesz, még az is lehet, hogy erre az oldalra fogom alkalmazni az új kinézetet... oda meg majd egy letisztultabbat szeretnék.

Az őrző | 1. Fejezet

Most, hogy sikeresen leadtam a szakdolgozatomat és még a tavaszi szünet is beköszöntött, sikerült némi szabadidőhöz jutnom. Már hiányzott az írás... mármint a kötetlen írás, hiszen heteken keresztül nagy erőbedobással írtam a szakdolgozatomat és a végére már elegem volt az egészből. Menet közben egy új történet körvonalai rajzolódtak ki a fejemben, amit nemrég kezdtem el kiírni magamból. Végül megszületett az első fejezet. És mivel mostanában nem hoztam új részletet, gondoltam ezzel kárpótollak benneteket. A címről annyit... hogy amúgy nem ez lesz a címe, de egyelőre csak erre futotta. 😁 Terveim szerint ez egy fantasy lesz, ezt azért írom ide, mert az első fejezetben ez nem derül ki egyértelműen (egy fura nevű helyen beszélget két fura nevű ember fura dolgokról). Azt még nem tudom, hova tart pontosan ez a történet, de pont ezt szeretem benne!

Ide kattintva olvashatjátok az első fejezetet, jó szórakozást hozzá! 

Én és a Warcraft 1 | #1

Sziasztok! Egy ideje megint nem volt bejegyzés, úgyhogy egyrészt ezt szeretném pótolni, másrészt meg úgy gondoltam, hogy belekezdek valami újba. 😊 Korábban már kiderülhetett, hogy eléggé kedvelem a Warcraft nevű játékot, ennek van egy online szerepjáték változata, ami jelenleg is folyamatosan frissül, ez a World of Warcraft (WoW). Ennek azonban egy három részből álló stratégiai játék volt az elődje. Ennek a verziónak a harmadik részét (és annak kiegészítőjét) még a gyerekkoromból ismerem. Nagy hatással volt rám, ahogy néztem, ahogy a bátyám játszik vele (egyedül sosem bírtam kijátszani) és csupa szép emlék köt hozzá.

A Warcraft 1 - Orkok és emberek (Orcs & Humans) egy 1994-es játék, ami annyit jelent, hogy egyidős velem! Sajnos eddig csak hallottam róla, kipróbálni eddig még nem volt lehetőségem, mivel a jelenlegi operációs rendszereken már nem lehetett játszani vele. Most azonban a játék első és második része is elérhetővé vált GOG kínálatában, így úgy döntöttem megveszem őket.


Ezzel a bejegyzéssorozattal pedig az lenne a célom, hogy leírjam a játékélményemet. A terv az, hogy a történetet is összefoglalom és magát a játékmenetet is.

1. Játéknap - 4. 11.

Két kampány közül lehet választani, ezek - nagy meglepetésre -, az Ork és az Ember kampányok. Mivel az Ork kampány volt felül, azt választottam ki elsőnek és rögtön neki is estem az első pályának. Egy rövid ideig úgy gondoltam, hogy sínen vagyok és hamar meg fogom nyerni a pályát, de végül is olyan szinten elrontottam még ezt az egyszerű pályát is, hogy végül elakadtam és inkább feladtam az egészet.



Az első pályán Feketekéz (Blackhand) megbíz bennünket, hogy a Gyászmocsárban (Swamp of Sorrows) lévő előőrsnél építsünk legalább 6 farmot (lényegében lakóházat), hogy az ott lévő csapatoknak legyen szállásuk és hogy megfelelő ellátásban részesüljenek. Így megfelelő kondícióban lesznek, amikor a csata kezdetét veszi... mivel nem hagyhatjuk őrizetlenül az állásunkat, ezért egy barakkot is építenünk kell.

Lényegében ez a pálya egy nyersanyag-management, tehát ki kell termelni elegendő fát és aranyat, majd felépíteni ezeket a vackokat. De a játék nem adott túl sok instrukciót, én pedig nem gondoltam, hogy ennyire eltér a játékmenet a Warcraft III-ban megszokottól! Szerintem húsz perc bőven eltelt, mikor meglepetten tapasztaltam, hogy a két munkásom, akik eddig fát vágtak (egy másik közben aranyat termelt) sikeresen beszorultak a már megépített barakk, a főépület és a 3 lakóház közé... itt már gondok voltak! Végül két ork gyalogos egységet (Grunt) küldtem az egyik épületre, hogy rombolják le, miután ezzel megvoltak, a két munkásom újra szabaddá vált. Közben rájöttem, hogy ebben a játékban külön meg kell építeni az utat is, mert csak annak mentén lehet felhúzni az épületeket. Mivel ezt korábban elhalasztottam nagyon sűrűn álltak egymás mellett az építmények, így az egységeim már nem fértek el mellettük. Bevallom, először nekem nem tűnt fel, hogy a már megépített házak mind utcával határosak voltak (ez volt a legnagyobb baj), csak azt láttam, hogy nem tudom őket akárhova lehelyezni, és mikor végre találtam egy talpalatnyi helyet, ahova letehető volt az épület, rögtön le is tettem... 😁 Ezzel azonban még nem ért véget a bénázásom. Szinte rögtön ezután kiürült majd felrobbant az aranybányám... így el kellett indulnom új lelőhelyet találni. Egy gyalogos egységet indítottam útnak felfedezés céljából (véletlenül sem többet). Találtam is egy új aranybányát, de vele együtt az emberek bázisát is sikerült megtalálnom... Megtámadtak, és természetesen túlerőben voltak. Mivel a gyalogosom lomha volt és túl hamar meghalt, így nem volt esélyem kimenekíteni őt. Itt még azt gondoltam, hogy még nincs veszve a remény, valahogy még meg tudom fordítani a játék állását. Ekkor azonban észrevettem, hogy az ellenséges egységek, akikbe sikerült belebotlanom, most már a bázisomnál vannak, ami két gyalogos egységen kívül semmivel sem volt biztosítva. Mivel veszteni nem szeretek, ezért ezen a ponton döntöttem úgy, hogy feladom a pályát és kilépek. 😁

2. Játéknap - 4. 12.

Pálya teljesítve! Ezúttal már felkészültem rá, hogy a hellyel és a nyersanyaggal is jól kell gazdálkodom. Mivel tegnap részben az arany (hiánya) miatt buktam el, most nemes egyszerűséggel nekiálltam aranyat bányászni (egy munkással) és fát vágni (egy másik munkással). Megvártam, hogy a bánya teljesen kiürüljön, hogy felmérjem elegendő aranyat lehet-e kinyerni a pálya teljesítéséhez. Csak ezután kezdtem el építkezni. Ha szükséges volt építettem utat is, nehogy megint beszoruljanak a munkásaim. De most nem volt különösebb fennakadás. A fa kitermelése némileg lassan ment, mivel most nem akartam plusz munkás megvételére pénzt kiadni, mert úgy éreztem, akkor megint meg fogom szívni az arannyal 😁. Szóval inkább türelmes voltam és ez most kifizetődött.

Write Tag a Kacatos dobozból - 01.

Egyszer volt, hol nem volt...


Sziasztok! Abeth, az Arctalan nevű blog szerzője, volt olyan kedves, hogy meghívott a Write Tag kitöltésére. Én pedig most eleget teszek a meghívásnak. Nekem egyébként ez az első ilyen jellegű tag-em, úgyhogy emiatt külön köszönöm a jelölést!

A tag eredetileg Lia Kacatos doboz elnevezésű blogjáról származik és itt vannak a vele járó szabályok:

1. Másold be a szabályokat és a kérdéseket a bejegyzésed elejére!
2. (Ha másolásvédelem van az oldaladon, jelöltjeidet irányítsd a Kacatos dobozra, innen el tudják vinni őket.)
3. Linkeld annak a nevét, aki jelölt téged!
4. Válaszolj a kérdésekre!
5. Ha van ötleted, használd ki a +1 lehetőséget! 😉
6. Jelölj te is bloggereket a játékra és linkeld az oldalukat!
7. Értesítsd őket a jelölésről!

A kérdések:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
2. Miről szólt?
3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 🙂

+1 Bármit kérdezhetsz, ami az írás kezdetéhez kapcsolódik. (De ne felejtsd el ezt a szöveget is bemásolni, hogy a te jelölted is kitalálhasson valamit!)

Forrás: pexels.com

A válaszaim:

1. Hány évesen írtad az első történeted/versed? (Amit nem sulis háziként alkottál.)
Mivel a sulis dolgok most nem játszanak, komolyan el kellett gondolkodnom azon, hogy mikor is kezdtem el saját kedvtelésből történetet kreálni. Szerintem nagyjából 13-14 éves lehettem, tehát nem hamarkodtam el semmit. Azt fontosnak tartom még leírni, hogy ebben a korban igazából az olvasás sem foglalkoztatott különösebben (még a sulis olvasmányokat is szelektáltam) és valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy sokáig írni sem akartam/tudtam. És az első történetemmel kapcsolatban a csavar az, hogy inkább rajzoltam, mint írtam, ugyanis képregénynek (vagy inkább mangának) szántam.

2. Miről szólt?
Az a helyzet, hogy halványan emlékszem egy történetre, amit még 8-ban el is kezdtem lerajzolni egy A/5-ös vázlatfüzetbe, de nem tudnám megmondani, hogy pontosan miről szólt, mert már a szereplőkre is alig emlékszem. Ezt a történetet még pihentetni akartam, ezért menet közben nekiálltam egy másiknak. Abból talán két fejezetet is sikerült megrajzolnom és már a dialógusokra is jobban odafigyeltem (mármint arra a néhány foszlányra, amit belekapartam a szövegbuborékokba).
Maga a történet egy fiúról szólt, aki egy véletlen folytán visszakerül az ókori Rómába...  kb. a Narnia krónikái stílusában jut át oda (nem voltam túl eredeti akkoriban), csak nem egy szekrényen keresztül, hanem simán eltéved egy épületben és amikor végre kikeveredik észreveszi, hogy már tök máshol van. Rögtön belebotlik a helyiekbe és az egyik fiú mellékesen pont úgy néz ki, mint ő. Később ki is derül, hogy valójában ikertestvérek, csak szétválasztották őket. A fantasy jelleg mellett még római mitológikus elemekkel próbáltam feldobni a történetet. Néhány (kevésbé ismert) római istent (pl. Auster, a Moirák) is bele akartam szőni, de erre már nem került sor, mert abbahagytam (bár rémlik, hogy párat azért megrajzoltam közülük).

3. Ki/mi volt az oka, hogy elkezdtél írni? Honnan jött az ötlet?
Szép lassan elengedtem a képregényes vonalat, mert nem igazán tudtam lerajzolni azt, ami ténylegesen a fejemben volt. Miután a manga stílust végleg elhagytam, egy darabig még próbálkoztam realisztikusabb figurák megrajzolásával, de ehhez egy egyedi stílusra lett volna szükségem, amit a mai napig nem találtam meg. Viszont volt egy-két történet a fejemben, ami "élni" akart, ezek miatt kezdtem el írni. Egyébként amikor még abszolút a mangás vonalat vittem, akkor Takahasi Rumiko és a Clamp munkássága motivált leginkább.

4. Ki volt az első, akinek megmutattad valamelyik művedet?
Ha minden igaz, akkor az anyukám volt az. Megmutattam neki, mit rajzoltam, de határozottan úgy emlékszem, hogy ekkor még nem volt ráírva a szöveg a lapra, vagy csak nagyon halványan, ceruzával. Teljes egészében egyébként ma sem szokásom feltárni a dolgaimat. Minden estere ezt a blogger felületet én is nagyon preferálom, főleg mert itt senkire sem kell ráerőltetnem a történetemet, mindenki szabadon dönti el, hogy érdekli-e őt annyira, hogy elolvassa.

5. Milyen zsánerben alkottál eleinte?
A mangás időszakom alatt egyértelműen a fantasy/természetfeletti vonal dominált. De az átmeneti és a ténylegesen írásos (jelenleg is tartó) időszakban már jobbára a realisztikus megformálás felé hajlottam.

6. Hogyan írnád le a kezdeti munkamódszered, időbeosztásod?
Ilyenem régen sem volt és most sincsen 😄. Az írás mellett még a rajzolás és a fényképezés is fontos részét képezi az életemnek illetve most elsősorban a diplomám megszerzésére koncentrálok. Amíg az írás nem kerül egyértelműen előtértbe, addig feleslegesnek tartom, hogy erőltessem, ezért nincs időbeosztásom. A munkamódszer kialakításához pedig még több tapasztalatra lenne szükségem.

7. Van-e valami érdekességed a kezdeti időkről, amit elmesélnél? 🙂
A kezdeti időkkel kapcsolatban szerintem már mindent elmondtam. Ami már nem köthető ehhez az időszakhoz, de azért érdekes lehet, az az, hogy a tavaly elkezdett, Egy álarc végórái névre hallgató történetemet eredetileg ugyancsak képregényként képzeltem el. De beláttam, hogy túl terjedelmes ahhoz, hogy rajzokban el lehessen mesélni.

***
Az én jelöltem: Faye
Egyrészről ahogy szétnéztem az oldaladon azt láttam, hogy eddig még te sem töltöttél ki hasonló tag-et, másrészről pedig őszintén kíváncsi vagyok a válaszaidra. Remélem te is kitöltöd, ha időd engedi! 🙂

Könyvek, amiket olvasnom kellene és amiket fogok | #2

Sziasztok! Erre jártam, és ha már így alakult, gondoltam folytatom a könyves beszámolómat, amit tavaly szeptemberben kezdtem el. De mielőtt belekezdenék, szeretnék boldog új évet kívánni az idelátogatóknak!

Forrás: pexels.com
Ennek a könyves bejegyzéssorozatnak ugye az lett volna a lényege, hogy folyamatosan frissítem a listát, de ehhez képest hónapok óta nem írtam semmilyen folytatást. Úgyhogy most megpróbálom bepótolni az elmaradásomat.

Amit eddig olvastam:

Sajnos nem vagyok egy gyorsan olvasó típus. Sőt én kifejezetten szeretek ülni a könyvek felett, menet közben szünetet tartani és utána megint visszatérni. Főleg ha az adott könyv hosszú és tagolt. Több könyv is sorakozik a polcomon, ami csak arra vár, hogy végre elolvassam, de ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy én is olvasni akarom őket. Persze előbb-utóbb mindegyikre sort kerítek, de ez nálam nagyban függ a pillanatnyi hozzáállásomtól is. Így fordulhatott elő, hogy nagy nehezen befejeztem Böszörményi Gyula Ármány ​és kézfogó c. könyvét és azóta még nem olvastam végig más könyvet.

Mivel az említett könyv már az előző bejegyzésben is szóba került, gondoltam megragadom az alkalmat, és pár sorban leírom a gondolataimat a regény kapcsán. Emlékszem, hogy már nagyon vártam, hogy kicsúcsosodjon a cselekmény és végre megtörténjen az, amire a regény első része óta várok: hogy Mili és Emma újra találkozzanak. De őszintén megvallva ez egyáltalán nem azt a végkifejletet hozta magával, amire számítottam. Ebből kifolyólak a könyv utolsó harmada nekem nem igazán tetszett. Ez volt az a rész, ahol a szerző feloldotta az első, második és harmadik rész folyamán keletkezett gubancokat és megválaszolta az olvasóban már korábban felmerülő kérdések egy részét. A sorozat negyedik részét (Nász ​és téboly) a Glamour-napok alkalmával vettem meg kedvezményesen, amikor még nem tudtam, hogy milyen vége lesz a harmadik résznek. Ennek ellenére örülök, hogy már a polcomon van a következő rész is, de most még nem érzem a késztetést, hogy nekiálljak olvasni.

Könyvek, amiket olvasnom kellett volna:

Itt főleg olyan könyvekről van szó, amik egyetemi szeminárium keretein belül kerültek elő. Az az igazság, hogy időszűke miatt inkább arra szoktam koncentrálni, hogy nagyjából tisztában legyek az adott irodalommal, a szerepével és a hátterével. Csak ritkán szoktam őket végigolvasni. De amikor egy adott műből csak egy rövidebb részletet van olvasásra feladva, akkor azokat becsülettel végig szoktam olvasni.

Még a szorgalmi időszak vége előtt írnunk kellett egy beadandót a szeminárium témájához kapcsolódóan. Ehhez végül is Arno Geiger Unter der Drachenwand c. könyvét választottam, ami egy 2018-ban megjelent regény (magyarul még nem jött ki) és a II. világháború idején játszódik. Több elbeszélője is van a könyvnek, akik különböző formában mesélik el mindennapjaikat. Közülük választottam ki Oskar Meyert, aki a levelein keresztül mutatja be az osztrák zsidóság akkori helyzetét, majd miután kénytelen feleségével és fiával Magyarországra menekülni, a budapesti helyzetről is beszámol.
Mivel a többi elbeszélő szemszöge nem kapcsolódott annyira a beadandóm témájához, nem olvastam végig a teljes regényt (habár ez ajánlott lett volna), csak a számomra releváns részeket. Hogy kicsit elmélyítsem az ismereteimet a könyvtárból kivettem három másik, a budapesti zsidósággal kapcsolatos könyvet: egy visszaemlékezést (Zsuzsanna Ozsváth: …és vér folyt a Dunán…) és két naplót (Lévai Jenő: "...csak ember kezébe ne essem én..." és Kismama sárga csillaggal). Először összehasonlító elemzést akartam írni, de sajnos ehhez nem találtam elegendő egyezést az egyes cselekményekben. Így végül csak a két naplóból emeltem ki egy-két eseményt emeltem, amik valamilyen formában kapcsolódtak az általam választott mű cselekményéhez. Bár mindegyik könyv nagyon érdekes volt, mégsem olvastam végig egyiket sem, inkább csak átlapozgattam őket.

Könyvek, amiket elkezdtem olvasni:

A fentebb említett könyvek közül, a Kismama sárga csillaggal volt az, ami annyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy rendesen is elkezdtem olvasni. Többször is meghosszabbítottam már a kölcsönzésemet és nemsokára a végére érek. A szerzője neve ismeretlen, mert a lánya, aki végül engedélyezte a naplóbejegyzések közzétételét, kérte, hogy másítsák meg a személyek neveit. Így csak a szerkesztők ismertek, akik bizonyos helyeken külön kiegészítéseket is hozzáfűztek a leírtakhoz.

Még mielőtt a beadandó előtérbe került volna, a JOY-napok alkalmával megvettem Andrzej Sapkowski Az ​utolsó kívánság (Vaják 1.) c. regényét. Jelenleg is ezt olvasom és  a hatodik fejezet környékén járok. De az ünnepek és a vizsgaidőszak miatt egyelőre fel kellett függesztenem az olvasást. Viszont a történet annyira megtetszett, hogy megvettem a könyv alapján készült videojáték első részét is.



Könyvek, amiket el szeretnék olvasni:
Ide csak összegyűjtök pár könyvet, amit később mindenképpen el akarok olvasni:

Heinrich von Kleist: Az eltört korsó
Arno Geiger: A száműzött öreg király
Szurovecz Kitti: A ​kisemmizett angyal
Aaron Rosenberg: Im Strom der Dunkelheit (Tides of Darkness)
Sara Shepard: Pretty Little Liars - Vollkommen (Perfect)
Böszörményi Gyula: Nász és téboly


© Template by Agata