Üzemeltető: Blogger.

Újra itthon

Forrás: pexels.com
Voltaképpen múlt hét kedden érkeztem haza. Mivel véget ért az előadásidőszak az egyetemen, úgy éreztem nem érdemes tovább maradnom a koliban, ami öt hónap alatt sem lett a szívem csücske. Ráadásul a félév leghúzósabb időszaka még előttem áll, mert két házi dolgozatot is meg kell írnom. Hogyha ezek rosszul sikerülnek, nem tudom teljesíteni az erasmus keretein belül meghatározott kreditmennyiséget és fizethetem vissza a teljes ösztöndíjat. Emiatt vélhetően el fogok tűnni egy időre, szóval úgy gondoltam, mielőtt ez bekövetkezne, még megírom ezt a bejegyzést.

A hazautam szerencsére nem tartogatott magában sok "meglepetést", viszont már nagyon magam mögött akartam tudni az egész hercehurcát. A legirritálóbb az volt, hogy a szobámat teljesen kitisztítva kellett visszaadnom, úgy hogy akár már másnap beköltözhessen oda egy új hallgató (noha ilyentájt senki sem jön). Ez azt jelentette, hogy az indulásom napján kora reggel még mindig takarítottam, sőt éppen a csempét sikáltam a mosdóban, mikor hívott a sofőr, hogy hamarosan itt vannak. Azon a ponton hagytam az egészet, mert még a csomagjaimat is rendbe kellett szednem és a szemetet is le kellett vinnem. Negyed órával a bejelentett idő előtt pedig vettem a kabátom és indultam, mert tudtam, hogy nem lesz egyszerű menet levinni a bőröndjeimet. Nem is volt az, de két fordulóval sikerült letudnom a dolgot. Éppen a nagyobb bőröndömet próbáltam lecipelni a meredek lépcsőn, mikor három erős, jó kiállású karbantartó jelent meg a lépcső aljánál. De egyik sem törte magát, hanem félkörben megálltak és megvárták, hogy leérjek, nem számított mennyi ideig vacakolok. Szó nélkül mentem el mellettük és azt hiszem akkor lett elegem a németekből is (legalábbis egy időre biztosan). Aztán pár percen belül megérkezett a kocsi, a sofőr pedig egyből kiszállt és a csomagjaimért ment. Még gyorsan le kellett adnom a szobám kulcsát, de mire visszaértem már be is pakoltak mindent a csomagtartóba és indulhattunk is. 

Mint legutóbb, most is Győrig utaztam, viszont most egy órával korábban érkeztünk meg, így még sikerült jegyet vennem egy IC-re. Nyugat-Dunántúlon viszont éppen erős havazás volt, úgyhogy nem elég, hogy keresztül kellett mennem a csomagjaimmal egy aluljárón, később bemondták, hogy még a vonatom is késni fog. Közben hideg volt és nem tudtam hogy fogom feljuttatni a vonat meredek fellépőjén a két bőröndömet. A vonat végül megérkezett, én pedig már nem németek közt voltam. Előre akartam engedni egy lányt, akinek csak kézitáskája volt, de ő megállt mellettem és megkérdezte, tud-e segíteni. Hálásan megköszöntem neki és megkértem, hogy próbálja feladni a nagyobb bőröndömet, mialatt én a kézipoggyászommal felpattantam, de mivel az a bőrönd tényleg nehéz volt, végül egy fiú emelte fel, én pedig átvettem tőle és felhúztam. Még egyszer megköszöntem nekik a segítséget és elindultam a fülkém felé, ami természetesen a vagon másik végében volt. Aztán valamikor (némi késéssel) megérkezett a vonat Szombathelyre, a csomagjaim leszedése pedig már sokkal könnyebben ment, mint a felpakolásuk. Megint anyáék jöttek ki értem, de most Lili is eljött velük. A hó mindent belepett (idén először láttam tartós havat), ami nem volt felszórva és útközben megegyeztünk Lilivel, hogy építünk egy hóember, ha megérkezünk... de az anyukája valamiért nem rajongott az ötletért. Otthon Tigris is várt engem, de megijedhetett a bőröndök zörgésétől, mert elég hamar továbbállt. Mint minden egész napot felölelő utazás után, most is elég rendesen elfáradtam, így nem is maradtam fent túl sokáig. Ráadásul kényelmetlenül is éreztem magam, mert már elszoktam az otthonléttől. Az pedig, hogy nem tudom mikor fogok legközelebb visszajutni Berlinbe, eléggé elszomorít.



De most mással vagyok elfoglalva, mint említettem. Aztán még lesz egy csomó papírmunkám is. Után viszont megint nekiállok rajzolni és írni is. Rengeteg új ötletem van és már most alig bírok magammal. Tegnap pedig a neten böngészve véletlenül rábukkantam egy modellfiúra, aki pont úgy néz ki, mint a hadnagy a képzeletemben, úgyhogy őt biztosan meg fogom majd rajzolni, amint lesz rá időm.

1 megjegyzés:

© Template by Agata