Üzemeltető: Blogger.

Königs Wusterhausen | december 16.


Újabb kastélylátogatásomról hozok nektek bejegyzést; ami nagy örömömre kicsit másabb, kicsit rendhagyóbb volt mint az eddigiek, amikről korábban beszámoltam. 😊


Tudtam, hogy ez a hétvége lesz az utolsó lehetőségem, hogy a téli szünet előtt még elmenjek valamerre, ezért próbáltam elengedni magam. Viszont 14-én este erős hasfájással feküdtem le és másnap reggel sem javult a helyzet. Utolsó próbálkozásként gyógyszerrel próbáltam elérni, hogy a napot ne a WC felett görnyedve kelljen eltöltenem (meg egyébként mentem volna plazmát adni, de inkább lemondtam az időpontomat a körülményekre való tekintettel), de a helyzet már menthetetlen volt. Dél körül kezdtem megkönnyebbülni, akkor visszabújtam az ágyamba és próbáltam aludni még egy kicsit. Szerencsére sikerült magam kiütni pár órára (nálam ritka, hogy délután tudok aludni) és mikor felébredtem már nem fájt annyira a hasam, sőt kezdtem éhes lenni. Azt vettem észre magamon, hogy valamiért egyre nehezebben regenerálódok egy ilyen rosszullét után és még másnap is fájt egy kicsit a hasam, főleg amikor mozogni kezdtem. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy KW-ba menjek.

Igen, KW, mert nincs még egy település Brandenburgban tartományban ilyen hosszú névvel, mint ez. Egyébként ez még épphogy kifér a 46-os S-Bahn  kijelzőjére, aminek pont itt van az egyik végállomása (a másik a Westend nevű városrészben van). És a hely nincs is messze Adlershoftól. Már korábban meg akartam nézni az itt lévő kastélyt, de mikor legutóbb errefelé jártam (a Herwart vihar tombolásakor) nem volt látogatható az épület. Csendes volt a környék - a kastélyparkban is csak néhányan voltak, úgyhogy több jó képet is sikerült csinálnom aznap. Ez lett a kedvencem:


Ez a kastély éles ellentétben áll a többi porosz kastéllyal, mivel ez tulajdonképpen egy vadászkastély. Ezért teljes mértékben nélkülözi a pompát (ami például a Sanssoucira vagy a Charlottenburgi kastélyra jellemző). I. Frigyes Vilmos porosz királynak volt itt a rezidenciája, kezdetben csak vadászkastélyként és nyári rezidenciaként működött a kastély, de később az őszi időszakra is lakhatóvá tették. A vadászat mellett az esténként összejövő Tabakskollegium (pipázgató társaság) volt a kastély másik nagy jellegzetessége. Frigyes Vilmos egyébként a szüleitől kapta ajándékba a kastélyt karácsonyra, mikor tíz éves volt.

Aznap mikor mentem a látogatókat karácsonyi programokkal várták. A templomnál karácsonyi vásár volt, a kastélyban pedig különleges körbevezetést tartottak. Mikor kiderült, hogy rendes körbevezetés egyáltalán nem lesz, kicsit szomorú voltam (inkább gyerekeknek szánt programok voltak), de sikerült vennem egy jegyet a délutáni kosztümös vezetésre. Addig pedig megnéztem a vásárt, ahol egy kisebb színpadon még fellépők is voltak. Közben ittam egy forrócsokoládét, mert eléggé fáztam, a bögrét pedig megtartottam. Az idő elég lassan ment én pedig már kinézelődtem magamat, úgyhogy kicsit sétálgattam a városban és végül a vasútra is visszamentem, hogy kicsit felmelegedjek. Három órára mentem vissza a vezetésre és természetesen most is vettem fotóengedélyt. Sajnos a fényviszonyok ebben az időpontban már nem voltak túl jók (meg amúgy is sokan voltunk), úgyhogy rendes képet nem is tudok mutatni a kastélybelsőről.


Sajnos a festményeket sem tudtam rendesen lefotózni, pedig itt is jó sok portré van kiállítva. Közülük személyes kedvencem az a kép, amelyik Frigyes Vilmost ábrázolja gyerekként:


Egy másik alkalommal biztosan vissza fogok még látogatni ide, hátha akkor jobbak lesznek a körülmények, de most nem is a kastély volt a lényeg, hanem maga a vezetés. Az "idegenvezetőnk" ugyanis kosztümöt viselt, én pedig még sosem láttam porosz egyenruhát testközelből. 


Nem pont olyannak képzelem el Frigyes Vilmost, mint ahogyan Mike Sprenger kinéz, de nagyon hamar belopta magát a szívembe és kedvem lett volna haza hozni őt magammal 😄
Közben lehetett kérdéseket is feltenni és valaki a lőszerekről kérdezte őt, amire ő elővett egy puskagolyót és némi puskaport az egyik zsebéből. Nagyon király volt!


A vezetés közben a királyné is csatlakozott hozzánk, őt Manuela Niemann személyesítette meg:


Teljesen besötétedett, mire vége lett a vezetésnek. A város pedig karácsonyi fényekben úszott, ami nekem nagyon tetszett. A templomnál felállított fa nagyon meghitt volt a sötétben, de mellette a város többi részét is kidíszítették, és valahol még zenéltek is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Template by Agata