Üzemeltető: Blogger.

Az ünnepekről

Most hogy behoztam a lemaradásomat a kastélylátogatásos bejegyzések kapcsán, arra gondoltam, hogy kicsit írok arról, hogyan is teltek itthon az ünnepek.

Forrás: pexels.com
Azt hiszem azt már korábban említettem, hogy a Humboldt Egyetemen két hetes téli szünetünk van, ami magában foglalja mind a karácsonyt, mind pedig a Szilvesztert. Ez nekem azért is volt furcsa, mert a rendes egyetememen ilyenkor már tart a vizsgaidőszak, és ha az ünnepek között nem is szoktak vizsgáim lenni, azért ilyenkor  így is elég sokat kell ülni a jegyzetek felett.

December 22-én, pénteken indultam haza. Korán reggel jöttek értem autóval, amit az Oszkár telekocsi rendszerén keresztül foglaltam. Szerencsére kijöttek hozzám a kolihoz, így nem kellett a csomagjaimmal a berlini fő pályaudvarra kikászálódnom. Ők Győrig vittek el, onnét pedig vonattal mentem tovább Szombathelyre.


De ne ugorjunk ennyire előre... a sofőr, akivel előzetesen már telefonon egyeztettem a megbeszélt időben meg is érkezett, aminek nagyon örültem. De ahogy elindultunk jött is a hideg zuhany. Kiderült, hogy olyan helyeken is meg foguk állni, amik előzőleg az Oszkár honlapján nem voltak feltüntetve. Majd a sofőr elmondta, hogy szerinte a karácsonyi extra nagy forgalom miatt, nem fogunk időben Győrbe érni, ezért valószínűleg a fél 8-as vonatomat sem fogom elérni (az Oszkár  egyébként 16:20-ra írta az érkezést). És a tetejében 74 € helyett 79-et kellett fizetnem, amiért az Oszkáron keresztül foglaltam. De nem akartam neki állni hisztizni, meg amúgy is tudtam, hogy ezekről a dolgokról nem a sofőr tehet. Viszont a szervezők igen is tehetnek róla, mert nem tájékoztattak megfelelően (sőt fals információkat adtak meg). A sofőr nagyon kedves volt és megosztotta a wifijét, így vissza tudtam mondani a foglalásomat a MÁV honlapján (ilyenkor visszatérítik a jegy árának nagyját) és vettem jegyet egy későbbi vonatra. Végül aztán mégis megérkeztünk Győrbe 6 óra tájt, úgyhogy az állomás közepén elővettem a laptopomat és újra lemondtam a foglalásomat és aztán egy 18:40-kor induló személyvonatra vettem jegyet, ami egyébként kb. akkor ért be Szombathelyre, mint az egy órával később induló IC... 

A csomagjaim miatt anyukám és az egyik ismerősünk kijöttek elém a vasútra. Már a vágányon vártak, mikor beért a vonatom. A sötétben egyébként alig ismertem rá Szombathelyre 😃, de amikor megláttam anyáékat megnyugodtam, hogy jó helyen szálltam le. Három léggömbbel vártak rám, mivel korábban elpanaszoltam, hogy az egyik szaktársamat hasonlóképpen várták Ferihegyen a szülei. Én átvettem őket, ők pedig megfogták egy-egy csomagomat és elindultunk az autóhoz. Pár percen belül pedig már otthon voltam... három hónap után megint. A nővérem pár órával előttem érkezett meg a férjével együtt (akinek a szülei pár háznyira laknak tőlünk) Bécsből és ő már a szobámban volt az apukámmal együtt. Nem az én szobámban szokott lenni a gyűlés, hanem a konyhában, de Mikulásra egy hörcsögöt kaptam, és éppen őt nézegették. Én is csatlakoztam hozzájuk, már nagyon vártam, hogy láthassam a kis hörcsögömet, akit Charlotte-nak neveztem el (Charlottenburg után). Mondták, hogy még nem lehet megfogni, mert egyből elkezd sírni, úgyhogy békén hagytam [egyelőre]. Este már nem ittunk (ez nálunk szokatlan), mert a nővéremnek a feje fájt, én pedig az éjjel nyugodtan (nem pedig spiccesen) akartam aludni. A szüleim odaadták a szülinapi ajándékomat, ami egy bőrönd volt... ezt azért kaptam, hogy legyen egy szabvány kézipoggyászom a repülőre. A nővéreméktől pedig egy német nyelvű könyvet kaptam, ami egy digitális fotós könyv.

A bátyám és a barátnője másnap délután érkeztek meg Budapestről. Aznap én még gyorsan elugrottam a városi könyvtárba, hogy Lessing Minna von Barnhelm című drámáját kivegyem magyarul, mert a szünet után ezzel fogunk foglalkozni az egyetemen, én pedig végre az anyanyelvemen is elolvashatom a kötelezőt. 

Másnap volt Szenteste. Délelőtt hirtelen felindulásból kimentem, hogy segítsek apának a tartóba helyezni a karácsonyfát. De igazából csak a félmacskánkat, Tigrist akartam látni. Azért csak félig a macskánk, mert valójában a szomszédunké, de mi is minden nap megetetjük. Nagyon megnőtt és tiszta kövér lett (bár anyáék szerint csak a téli bundája miatt látom így). A fa nem akart egyenesen állni a tartóban, úgyhogy még többet kellett levágni belőle. Nekem is kedvem támadt fűrészelni, úgyhogy apával helyet cseréltünk. Már kezdtem ráérezni a dologra, mikor megszaladt a fűrész a kezemben és sikerült megvágnom vele a bal kezem mutatóujját. Apa leragasztotta ragtapasszal, mielőtt még összevéreznék valamit, de aztán vehettük is le, hogy betadine-nal lefertőtleníthessük és újra leragaszthassuk a sebet. Most már kezd begyógyulni a seb, de szerintem a hege meg fog maradni. Miután a fa bekerült a szobába, apával és a nővéremmel elkezdtük díszíteni. Általában csak ebéd után szoktunk nekiállni, de most így alakult. Ebéd után anyáék elmosogattak és kiporszívóztak, aztán megérkezett a sógorom is és elkezdtünk ajándékozni. Nem igazán vannak karácsonyi hagyományaink, leszámítva, hogy mindig én rakom fel a malacformájú karácsonyfadíszt a fára, apa pedig a csúcsdíszt (mert ő éri fel a fa tetejét). És mikor anyáék kirakják az ajándékainkat a fa alá, senki sem lehet a szobában. Ez onnét ered, hogy mikor kicsik voltunk, valaki mindig kivitt minket a játszótérre hogy ne legyünk útban, amikor megjön a Jézuska. Ennek a szokásnak akkor lett vége, mikor már nem volt hó karácsonykor (nem pedig akkor, amikor már mindenki tudta, hogy az ajándékot anyáék rakják a fa alá). Azóta elég, ha bemegyünk a szobánkba 😀.

Karácsony és Újév között nem történt semmi különös, leszámítva, hogy a nővéremék visszautaztak Bécsbe. Én pedig sokat lustálkodtam itthon. A bátyám is elkezdett játszani a World of Warcraft nevű játékkal, úgyhogy bár azt mondtam a nyárig biztosan nem fogok előfizetést venni, mégis megtettem. Közben Lotte-val is összebarátkoztunk és most már a kezembe tudom őt venni, anélkül, hogy sírna. Elolvastam az említett könyvet magyarul, aztán németül is átfutottam rajta. Egyik nap átjött hozzánk a bátyám barátnője, az anyukája (ő jött ki értem a vasútra), akit most a párja hozott el, hogy ő is ihasson velünk, és a lányukat, Lilit is hozták. Nagyon jó viszonyt ápolunk egymással, Lili pedig olyan nekem, mintha a kishúgom lenne.

Forrás: pexels.com
Szilveszter napján a bátyám ment át a barátnőjéhez, de éjfél előtt már itthon volt. Addigra már megbontottunk egy üveg tequilát és megalapoztuk vele a jókedvünket. Nem nagyon szoktunk bulizni, úgyhogy a tv-t kapcsolgattuk, de semmi értelmes nem volt benne. Sikerült elkapnunk a Szilveszteri Bagi Nacsa Showt, amit meg is néztünk, de hamar vége lett és az igazi Áder János beszédére még várni kellett pár órát. Éjfélkor pezsgővel koccintottunk, aztán Áder ünnepi beszéde után kimentem, hogy megnézzem a tűzijátékot, amit a szomszédaink szolgáltattak. Valahogy idén mindenki fáradt volt, ezért fél 2 körül már le is feküdtünk.

Tegnap pedig megnéztük a dartsvilágbajnokság döntőjét. Rajtam kívül mindenki Rob Crossnak szurkolt, de én azért kitartottam Phil Taylor mellett. Végül tényleg Cross lett a világbajnok, de azért Taylor sem játszott rosszul.

Forrás: pexels.com

2 megjegyzés:

  1. Öröm volt olvasni ezt a cikket :)
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm a kommentedet, nagyon aranyos vagy!
      Puszi (-:

      Törlés

© Template by Agata