Üzemeltető: Blogger.

Potsdam | október 11.

Szerdán délelőtt hosszas tépelődés után végül elindultam Potsdamba. Egy részem már nagyon odavágyott, de a másik részem - ahogy az lenni szokás - túlagyalta az egészet. Ide-oda csúsztatgattam az utazás tervezett napját, mert féltem, hogy esetleg egy nem kívánt eső vagy vihar elszúrja az egész napom, azt pedig tényleg nem szerettem volna.



Mikor reggel felkeltem, még mindig voltak kétségeim, de ennek ellenére is elindultam, hiszen Potsdamhoz nagyon szép emlékeim fűződnek. 2014-ben három hónapon át dolgoztam ebben a városban, a Sanssouci parkot pedig többször is bejártam ez idő alatt. Egyszóval sokat vártam ettől az úttól. Megmondom őszintén, hogy most nem is éreztem olyan különlegesnek a helyet, mint korábban, de ez amiatt is lehet, hogy akkoriban egy kicsit potsdaminak éreztem magamat, most pedig - akárhogy is nézem - csak felfrissítettem magamban ezt az emléket. De ennek ellenére is jól éreztem magamat! 

A vasútállomásnál villamosra szálltam, majd gyalog mentem tovább a kastélyparkhoz. Ahogy beléptem a kapun ismerős érzés töltött el. A Sanssouci park viszonylag nagy terjedelmű és bár nevét a Sanssouci kastélyról kapta, még jó pár egyéb épület található itt a kastélyon kívül. Mindenesetre egyértelműen a kastély a fő látványosság a parkban,  sőt... egész Potsdamban is. Én is egyből oda indultam, csak előtte még lefényképeztem II. Frigyes (akkor sem fogom őt "Nagynak" hívni) útba eső szobrát .


Frigyes most azért jött képbe, mert ő építtette a kastélyt, az elképzeléseiről még vázlatot is készített (elég részleteset). A híres építész, Knobelsdorff, valósította meg a terveket, végül 1747-ben lett kész a kastély, ami nyári rezidenciaként működött. 

Van pár érdekesség a kastéllyal kapcsolatban, mint például, hogy elég kicsi. Ráadásul csak egyszintes. Nekem egyébként ettől csak még szimpatikusabb, mert Frigyes akart magának egy helyet ahová visszavonulhat, de egyáltalán nem vitte túlzásba. A másik érdekesség, hogy a fényképemen látszó részlet valójában a kastély hátulja (de szinte minden látogató ebből az irányból érkezik) egy hosszú lépcsősor vezet fel ide, ami szőlőlugasokkal van kiegészítve, kétoldalt pedig feljáró van kialakítva a kocsiknak/hintóknak. A lépcsősor előtt van egy szökőkút is, ami szobrokkal és kerttel van körbevéve. A homlokzaton olvasható híres "Sans, souci" felirat pedig franciául azt jelenti, hogy gondtalanul.


Mivel Frigyes az egyik legsikeresebb porosz király volt és amúgy is a története szorosan kapcsolódik a kastélyéhoz, valahogy egész Potsdamban kialakult egy erőteljes "Frigyes-marketing". Konkrétan tele vannak vele a boltok (képeslap, táska, póló, szobor, hűtőmágnes, sütőforma, egy halom könyv... a legdurvább, amit láttam egy playmobil lovagoló Frigyes volt). Ezzel nekem nincs semmi bajom, de sajnos emiatt több fontos porosz személyiség is a háttérbe szorult, mint ahogyan az én kedvencem is: Henrik herceg. Ő Frigyes egyik öccse (a háromból a középső) és mindig is elég viharos volt kettejük kapcsolata. Sokszor elmérgesedett a viszony köztük és olyan is volt, hogy Henrik minden kapcsolatot megszakított a bátyjával, pedig közben egy kastélyban laktak! A Sanssouci kastélyba is kénytelen volt követni őt, mert csak később - a házasságkötése után nyerte el függetlenségét a királytól. Aztán Frigyes végül enyhülni kezdett és engesztelésképpen palotát építtetett az öccsének Berlinben az Unter den Linden-en. Bár a szándék megvolt Frigyesben és már 1748-ban elkezdték az építési munkálatokat, sajnos a hétéves háború és egyéb körülmények miatt csak 1766-ban lett lakható a palota. Mondanom sem kell, hogy addigra megint összevesztek, és Henrik inkább a királyi rezidenciától jóval távolabb lévő rheinsbergi kastélyban telepedett le. Ennek most semmi köze nem volt a bejegyzéshez, de azért azt még leírom, hogy ez a palota a mai Humboldt Egyetem, ahol most éppen tanulok.

Henrik miatt egyébként meg akartam látogatni a Sanssouci park másik végében lévő Neues Palais-t is, mert ott festmény van róla kiállítva, meg kicsit a személyiségével is foglalkoznak. Viszont a Sanssouci után már nem volt erőm hozzá. 
Most hogy visszakanyarodtunk a bejegyzés eredeti témájához mellékelek pár képet a kastély belsejéről (bár hivatalosan nem szabadna).




Mivel olyan jegyet vettem, ami a park többi részére is érvényes ezért utána bementem a képgalériába is, ahol Frigyes gyűjteménye található. És miután ott végeztem még a szélmalomba is felmentem, merthogy ilyen is van a park területén. Ezeket a helyeket sajnos 3 évvel ezelőtt nem tudtam megnézni, mert mire rászántam volna magamat bezártak (novembertől az épületek nagy részét bezárják, hogy ne kelljen őket a hidegben fűteni).


Aztán pedig sétálgattam a parkban, ami nagyon szépen van kialakítva, bár most már küszöbön a téliesítés. A virágok lassan elnyílnak, a szökőkutakat már leállították és az esőzések miatt rendesen csikorogtak a kavicsok a cipőtalpam alatt (valamiért ezt az érzést úgy utálom 😆). A parkról itt láthattok pár képet (de ez csak egy nagyon kis töredéke az egésznek):





Rengeteg szobor ékesíti még a parkot, amik többnyire antik görög/római figurák (barokk stílusban). A szobrok megnézegetésével szerintem egy külön napot el lehetne tölteni!


Miután kisétáltam magam még bementem egyet a kínai házba, mert korábban erre sem volt lehetőségem.


Itt is nagyon érdekesen keverednek az akkor divatban lévő barokk motívumok a másik kultúra jegyeivel.



Miután kijöttem innét, beláttam végül, hogy a Neues Palais-ba már nem érdemes bemennem, mert amúgy is kezdett már sötétedni és én is elfáradtam. Kifele egy másik útvonalat választottam, mert a Friedenskirchére is vetni akartam egy pillantást, de bemenni valamiért nem mertem (azt hiszem be is zárt, mire odaértem), pedig szerettem volna megnézni I. Frigyes Vilmos sírhelyét.



Aztán valahogy sikerült kikeverednem a parkból, de annak ellenére, hogy tényleg sok időt töltöttem egykor Potsdamban egy pillanatra úgy éreztem, hogy eltévedtem. Végül egész hamar megtalálnom a villamost és elindultam a vasútra, hogy onnét visszautazzak Berlinbe.
Mikor megérkeztem Adlershofba örültem, hogy megint a szobámban lehetek, de mikor hajnalban hirtelen felébredtem álmomból mégis csalódottságot éreztem, hogy mér nem vagyok Potsdamban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Template by Agata