Üzemeltető: Blogger.

A Xavier vihar

Az utóbbi napokban meglehetősen szutykos volt az időjárás itt Berlinben. Most is éppen be van borulva és próbálom eldönteni, hogy van-e egyáltalán értelme elindulni Köpenickbe, vagy úgyis rám szakadna az ég (hiszen tegnap pont ez történt).

Kedden még egészen szép idő volt, el is mentem egyet a Tiergartenbe levegőzni, ahol meg is néztem a Győzelmi oszlopot, ami szerintem az egyik legszebb emlékmű Berlinben. Természetesen képet is hoztam nektek róla:


Eredetileg a Brandenburgi kapunál akartam átmenni és onnan tovább egyenesen az emlékműhöz, de azzal valahogy nem számoltam, hogy az október 3-ai nemzeti ünnep (a német egység napja) miatt arrafelé rendezvény és lezárás van. Belekeveredtem egy iszonyatosan nagy tömegbe és csak azt figyeltem, hogy mihamarabb kikeveredjek belőle, így egészen a Bundestagig (német parlament) jutottam, ahol még mindig sokan voltak, de jóval tűrhetőbb volt a helyzet. Sajnos a Bundestagot most nem tudtam lefotózni, de majd idővel ezt is be fogom pótolni. Onnan végül tovább indultam a Spree folyó mentén és valahogy a Bellevuenél kötöttem ki, ami a német államfő (Bundespräsident) rezidenciája. Nem tudom, hogy amúgy az épület látogatható-e, mindenesetre nagyon aranyosan néz ki és imádom a nevét 😃.


A hét közepétől aztán folyamatosan romlani kezdett az idő. Természetesen csütörtökön volt a legrosszabb a helyzet, amikor is mennem kellett az erasmusosoknak tartott orientációs napra a Humboldt Egyetem főépületébe. Voltaképpen mikor elindultam a koliból, már akkor is rendesen szakadt az eső. Miután meghallgattuk az előadást páran elmentünk a menzára enni. Utána pedig átmentünk a legközelebbi kávéházba, mert annyira esett, hogy nem volt értelme várost nézni (pedig a Mitte kerület tele van látnivalókkal). Mire kijöttünk a kávézóból már elállt az eső, így mehettünk is a szakunk körbevezetésére L-lel (a többiektől itt elbúcsúztunk mert ők más szakhoz tartoznak). Mivel főként a főépület körüli utcákat róttuk, ezért jó volt, hogy már nem esett az eső, de aztán hirtelen feltámadt a szél.

A körbevezetés végeztével a Friedrichstraße vasútállomásához mentünk két külföldi társaságában. Ott elég rendesen elbeszéltük az időt és végül már idejét éreztem, hogy visszamenjek  a koliba (csaknem egy órás az út), felmentünk az S-Bahnok (városi gyorsvasút) vágányaihoz, ahol egy kiírás fogadott bennünket, hogy a járatokat leállították a vihar miatt. Igazából eléggé megijedtem emiatt, mert ahhoz hogy a Mitte kerületből Adlershofba visszajussak az egyik S-Bahnról a másikra kell átszállnom és még igen rosszul tájékozódok. Végül úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a főépülethez és ott nézünk egy buszt az Alexanderplatzhoz, de mire odaértünk a buszt is leállították, így végül gyalog kellett mennünk. 
Az Alexanderplatzon aztán szétváltunk. Én még tettem egy próbát a gyorsvasúttal, de még mindig nem indítottak járatot, így arra gondoltam, hogy megpróbálok legalább odáig eljutni, hogy egy másik S-Bahn vonalán haladhassak, hátha ott jobb a helyzet. Megnéztem merre felé lehet elindulni az Alexanderplatzról és végül kis keresgélés után az U8 (8-as metró) mellett döntöttem, ami a Hermannstraßéig közlekedik, mert tudtam, hogy onnét egyenesen Adlershofba megy az S-Bahn. De mikor megérkeztem láttam, hogy ezt a vonalat is leállították. Sőt kiderül, hogy a városi gyorsvasút teljes hálózatát leállították, mivel a vihar fákat döntött ki és ezért a sínek járhatatlanok. Csak ekkor kezdtem el igazán aggóni, hogy akkor most hogy fogok visszajutni a koliba. Az állomásról csak ismeretlen helyekre mentek buszok, úgyhogy inkább visszamentem és felszálltam a vágányon várakozó S-Bahnra, amin egyébként elég sokan tartózkodtak már, annak ellenére, hogy senki sem tudta, mikor fog egyáltalán elindulni. Nem tudtam, hogy mi lenne a jobb, maradni vagy elindulni, de aztán végül elővettem a telefonomat és bekapcsoltam a vészhelyzetre tartogatott mobilnetet, hogy megnézzem merre tovább. Sikerült rávennem a Google Mapset, hogy ne S-Bahnnal akarjon utaztatni és végül kidobott egy metró-metró-busz kombinációt az adlershofi gyorsvasútállomásig. Természetesen az első metró azért kellett hogy a Hermannstraßétól visszavigyen a Hermannplatzig (ez csak pár megálló volt) ott pedig át kellett szállnom az U7-re, ami elvitt Rudowba. Itt már fogalmam sem volt róla, hogy hol vagyok, teljesen a Google Mapsre kellett hagyatkoznom, ami még jobban elbizonytalanított. Ráadásul már lehetett érezni a hatását annak, hogy egy olyan fontos hálózatot, mint az S-Bahn, leállítottak a fővárosban, ugyanis a metrószerelvény tele volt emberekkel, mozdulni is alig lehetett. 
Mire Rudowba értem már sötét volt és hideg. Kiderült, hogy két buszjárat is megy Adlershofba két különböző buszmegállóból, de amik érkeztek buszok mind csak a schönefeldi reptér irányába mentek (de igazából ezek is csak nagyon lassan indultak meg). Itt már tényleg az járt a fejemben, hogy az utcán fogok éjszakázni és ettől még rosszabb lett. Nem tudtam visszamenjek-e a még mindig álló, de legalább meleg S-Bahnra a Hermannstraßéhoz vagy maradjak és várjak a szabadban, hátha jön egy busz. Végül maradtam inkább, de felhívtam anyukámat, hogy szóljak neki, hogy nem tudok még skypeolni velük, mert még nem értem vissza és nem tudom megmondani mire érek vissza, mert nem járnak az S-Bahnok. Megegyeztünk, hogy mikor visszaérek mindenképpen felhívom őt és mondta, hogy vigyázzak magamra. Elég sokat vártam, de semmi sem történt, egy bácsi megmutatta, hol van a másik buszmegálló (ahonnét gyorsított járat indul Adlershofba), de rossz ötlet volt átmenni oda, mert vagy tízperces álldogálás után láttam, hogy az előző buszmegállóból elindult egy busz Adlershofba. Megint nem tudtam, hogy maradjak vagy menjek, de aztán hirtelen felindulásból visszarohantam az előző buszmegállóhoz (igen, a piros lámpánál is átmentem, de éppen nem jött semmi). Jól tettem, mert éppen érkezett egy busz, ami végre jó volt nekem és már készült is indulni. Sikerült felszállnom rá, de természetesen tele volt emberekkel, kapaszkodót is alig találtam. Kb. 24 perc lett volna az út, de persze nem sikerült tartani a menetidőt ilyen körülmények között. Valamikor 8 óra után érkeztünk meg a vasútra és valamiért abban bíztam, hogy majd jön egy villamos, ami visszavisz a koliba, de kiderült, hogy az sem közlekedik. Így gyalog kellett visszasétálnom, de akkor ez már nem érdekelt, csak örültem, hogy ismerős helyen vagyok. 

Este még tudtam kicsit skypeolni anyáékkal, akkor elmondtam végre, hogy amúgy jól telt a napom, sok emberrel megismerkedtem, csak a visszaút volt nagyon kellemetlen, mert a vihar miatt nem közlekedtek az S-Bahnok. Rögtön mondták, hogy keressek rá az interneten, mit írnak a hírek. Azt hittem, hogy ez még túl friss, ahhoz hogy írjanak róla, de megint tévedtem. Már tele volt vele az internet. Kiderült, hogy a vihart egy Xavier nevű ciklon érkezése indította el és hogy a buszokat és a villamosokat is leállították, nekem azért volt szerencsém, mert 7 órától már a buszok nagy részét újra elindították (de Rudowban így is kb. 45 percet ácsorogtam, mire jött egy járat). Az S-Bahnokat, ha jól tudom, csak valamivel később indították el újra, úgyhogy azt hiszem érdemes volt kerülővel jönnöm.

Tegnap egyébként már rendeződtek a viszonyok, a vihar is csillapodott, csak az eső zuhogott szinte megállás nélkül. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Template by Agata