Üzemeltető: Blogger.

Dr. Zacher Gábor | Mindennapi mérgeink

Mikor megláttam, hogy Zacher Gábor fog előadni az Egészségnapok alkalmával a városban, nagyon izgatott lettem. A belépés ingyenes volt ráadásul, így semmi akadálya nem volt, hogy részt vegyek az előadáson, aminek már a címe is nagyon megkapó volt a számomra. Zacher Gáborról már hallottam ezt-azt (egyszer a Semmelweis Egyetem egyik hallgatója mesélt róla, akivel egy vonatút alkalmával ismerkedtem meg és útközben került elő többek között  Zacher Gábor egyik előadása is mint téma), pár videót is láttam már, amiben szerepel, de élőben most láthattam először.
Forrás: pexels.com



Amellett, hogy rengeteg érdekességet mondott, az előadásmódja is rendkívül élvezetes és könnyed. Rögtön azzal kezdte, hogy a fesztiválszezon alkalmával sok aggódó szülő keresi meg őt. Ennek kapcsán azt mondta, hogy ilyenkor leginkább az változik, hogy aki eddig egy szórakozó helyen itta le magát, az most a fesztiválon fogja ezt megtenni, a számok alapjában véve nem nőnek meg ilyenkor, csak másik helyre koncentrálódnak. Hozzátette, hogy ő mint a Honvédkórház főorvosa azt tapasztalta - legalábbis Budapesten -, hogy ha ott lesz rosszul valaki egy bárban, akkor nem feltétlenül hívnak hozzá mentőt, mert az zajos, és feltűnően világít, ezzel csak elijesztenék a potenciális vendégeket, ezért a biztonsági őr fogja és az első utcasarokig kiviszi a részeg vendéget. Aki mondjuk közben elveszti az eszméletét. Az első járókelő odamegy hozzá, és elviszi a pénzét. A második járókelő minden mást, ami még mozdítható. A harmadik már látja, hogy nincs nála semmi, ezért inkább átmegy az út túloldalára és továbbmegy. És igazából a negyedik ember az, aki ténylegesen azzal a szándékkal megy, hogy segítsen rajta. Ehhez képest a fesztiválok területén biztonsági személyzet és elsősegélynyújtók ügyelnek a nap 24 órájában a résztvevőkre.

Aztán mutatott egy csomó statisztikát az EU-n belül, amiben az elsők között szereplünk, különös tekintettel a a dohányzásra és az alkoholfogyasztásra, de például bizonyos megbetegedéseknél is sokszor az élvonalban szereplünk. Itt hívta fel arra a figyelmet, hogy amíg Magyarországon azzal próbálják csökkenteni a dohányzók számát, hogy a cigarettás dobozra rárakják az elváltozásokat ábrázoló képeket elrettentésként, addig Svédországban egyetlen egy mondattal érnek el jóval kedvezőbb hatást - ha dohányzol, büdös leszel. Mert egy fiatalkorú nem fogja letenni a cigarettát olyan okokból kifolyólag, amik tíz-húsz év múlva fognak nála jelentkezni. Ellenben ha a párja elfordítja az arcát, mikor meg akarná csókolni, az inkább fogja gondolkodásra késztetni.

Ami számomra még nagyon érdekes volt, hogy beszélt egy hazai felmérésről, ahol megállapították, hogy a különböző képzettségű emberek különbözőképpen illetve más mértékben értik meg például egy gyógyszer betegtájékoztatóját. Bár szerinte ezeket a tájékoztatókat eleve úgy találták ki, hogy ne is akarjuk elolvasni őket. Mondta, hogy ehhez a felméréshez csak "gratulálni" tud és nem hiszi el, hogy erre bezzeg van pénz. Természetes, hogy még egy diplomás és egy egészségügyi dolgozó tudása között is hatalmas különbség van. Ráadásul a felmérés konklúziója az lett, hogy a különböző képzettséggel rendelkezőknek különbözően kéne megfogalmazni az egyes tájékoztatókat... Ez szerinte egy nagyon rossz irányvonal lenne és inkább arra kellene törekednünk, hogy olyan egyértelmű legyen a tájékoztatás, hogy még a legegyszerűbb ember is felfoghassa, miről van szó benne.

Előtérbe helyezte még a média és az egészségügy kapcsolatát is, amin szintén lenne mit javítani. Például egyszer egy kisgyerekről volt szó a tévében, akinek egy olyan műtétre volt szüksége, amit legközelebb csak Franciaországban tudtak elvégezni. Ezért gyűjtést szerveztek neki és csaknem 50.000 euró gyűlt össze. Ami tényleg nagyszerű eredmény. De mint kiderült, ha a média előtt előbb velük beszélt volna a család, már az elején megtudták volna, hogy ennek a bizonyos műtétnek a költségeit az állam állja. Magyarországon is lenne egyébként olyan sebész, aki el tudná végezni a műtétet, de egyszerűen annyira ritkán van rá szükség, hogy nem éri meg beruházni rá.

Az előadás körülményeiről annyit, hogy a mozi nagytermében tartották - elég sokan is voltunk, a középső és a jobb szélső oldal is majdnem tele volt és a bal oldalon is ültek páran. Én anyával mentem el, és mondta, hogy ő nem fog előre ülni 😃. Ezért valahol feljebb találtunk magunknak helyet középen. Időközben leült a sor szélére egy anyuka és a fia, aki olyan 4-5 éves lehetett. Az a gyerek hihetetlenül rosszul viselkedett! Nagyon zavaró volt, hangosan beszélt és folyton mocorgott, anyukámat pedig nagyon idegesítette. Végül közölte, hogy ő el ül innen (ekkor már tartott az előadás). Mondtam, hogy akkor én is megyek vele és átültünk a bal oldalra (Zacher Gábor egyébként egészen a terem jobb szélén állt). Azt valahol megértem, hogy a gyereket nem érdekelte az előadás, és hogy mondjuk az anyja nem tudta kire rábízni, ezért elhozta magával. De annyi önkritikája legalább lehetett volna, hogy ő ül el onnét a fiával, mert tényleg élvezhetetlenné teszik az előadást. Amikor később lopva odapillantottam láttam, hogy amúgy mellékesen fél-egy óra után a gyerek már a földön fetrengett és az előtte lévő széket (ahol ültek) paskolta a kezeivel... 😲

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

© Template by Agata