Üzemeltető: Blogger.

Hallgatás

Gondoltam, meglepek mindenkit aki erre jár egy rövidke bejegyzéssel. Tudom, hosszú ideig csend volt itt, de nem igazán éreztem azt, hogy előrébb lennék, ha esetleg ide kiírnám magamból mindazt, ami foglalkoztat. Meg igazából az időmet is úgy osztottam be, hogy a blogra végül már nem maradt kapacitásom. A korábbi bejegyzéseim tartalmát is eléggé elavultnak látom és az oldal küllemét tekintve sem érzem már itt otthonosan magamat. Emiatt sem tudtam egyről a kettőre lépni.


Az utóbbi időben az online aktivitásom (a digitális oktatáson kívül) főleg moly.hu-ra és plurk-re korlátozódott. Az ilyen oldalakon az ember könnyebben tud párbeszédet folytatni másokkal, a blogolást meg néha túlságosan is egyoldalúnak érzem. Pedig alapjában véve szeretem összeszedni a gondolataimat és az oldalt is szeretem csinosítgatni. A csinosítgatás néha napján kifejezetten hiányzott.

Idén, még ha nem is a várt körülmények közepette, de befejeztem a grafikus képzést. Ahogy az nálam lenni szokott, most találtam másfajta irányvonalat, ami iránt érdeklődök és úgy tanulnék... de most háttérbe kell szorítanom ezt a vágyamat egy időre. Nem is tudnék az általam preferált keretek között tanulni, mindenképpen félre kéne rakni rá egy nagyobb összeget, úgyhogy most igyekezni fogok a pénzkeresésre koncentrálni.

Az írás valahogy kikopott a mindennapjaimból, most inkább az olvasás és a videójátékok vették át a helyét.


Valamikor tavaly rátaláltam az udemy nevű oldalra és több olyan videós kurzust is találtam, ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet (sőt, mondhatni, hogy függő lettem). Kicsit a 3D-s modellezésbe is belekóstoltam és megint elkezdtem a digitális rajzolás után érdeklődni. Mostanában (sulis dolgokat leszámítva) magamtól nem igen rajzoltam, de a videók útmutatásával többször is előkerítettem a digitális rajztáblámat.

Most azonban sajnos a régi gépem előtt ülök, ami már nem igen bírja a strapát. Remélem a tavaly vett gépem nemsokára újra használható lesz és jobb lesz mint újkorában. Annyira rossz, hogy a szabadnapomon nem tudom levezetni a felgyülemlett feszültséget egy kis videójátékkal. 

Változások

Írnám, hogy rég jártam errefelé, de ez nem igaz. Igazából rendszeresen be szoktam ide nézni, csak valahogy mindig "elfelejtettem" új bejegyzést írni. 😄

Gondoltam, most akkor összeszedem, hogy mi történt velem az utóbbi időben. Tavaly nyáron jelentkeztem egy esti OKJ-s képzésre, amiről azért nem tudósítottam először, mert szeptember elsején még abban sem voltam biztos, hogy elindul-e a képzés. Nagy volt a stressz, és anyukám kérdezte, hogy biztos nem akarok-e mesterre menni, de egyrészt arról már lecsúsztam, másrészt lélekben nem álltam készen arra, hogy újra kollégista legyek (sajnos anyagilag csak ez  a lakhatási mód jöhetett szóba). Aztán szó volt még a fizetős képzés lehetőségéről is... de végül is szeptember első hetében behívtak minket felvételizni és végül felvettek (bár szerintem végül mindenki bekerült) a grafikus képzésre. Később meg azért nem írtam erről, mert kicsit otthonosabban akartam érezni magam az új szakon, az új környezetben. Most egyébként ingázok... vagyis ingáztam, mert most már nálunk is távoktatás van. Szeretem az új sulit és az osztálytáraimmal is jól elvagyok, a várost is felfedeztem volna most, hogy már kellemesebb idő van (mert eddig kb. csak a vasút-tanműhely, vasút-iskola távra koncentráltam), de ez most még várat magára.


Aztán valahogy 2019-ből 2020 lett. Menet közben beszereztem egy új számítógépet, mert a régi már elég láma volt és a laptopom sem kecsegtetett túl sok jóval. Félévkor volt egy sulis leadás, amikor el is bőgtem magam, mert vagy negyed órán át semmit sem reagált a régi gépem, pedig a hiányzó feladatokat sürgősen el kellett volna küldeni a tanárunknak. Azt hiszem ez volt az utolsó csepp, pedig egy új gép drága mulatság, ezért egyelőre halogatni szerettem volna. De most örülök, hogy mégis rászántam a pénzt, mert most a távoktatás ideje alatt sokkal nagyobb terhelésnek van kitéve a számítógépem, mint normál esetben.

Éppen kisebb hullámvölgybe keveredtem, amikor nálunk is elrendelték a távoktatást, úgyhogy én alapjában véve örültem, hogy kicsit hanyagolhatom a bejárást. Én igazából jól vagyok. Falun élek, úgyhogy ennek megvan az az előnye, hogy van udvarunk és itt azért a vírushelyzet előtt sem voltak nagy csoportosulások (mert csak pár kocsma van nálunk 😀), a hátrány viszont, hogy hiába lazítanak most kicsit vidéken, nekem nincs buszbérletem és nem fogok 40 percet biciklizni, hogy bejussak a városba, amíg nincs rá nyomós indokom. Pár hete egyébként apának és nekem el kellett vinnünk szervizbe a bicikliinket, úgyhogy busszal jöttünk haza. Egyrészt a menetidő szó új értelmet nyert. Másrészt nálunk is érvénybe lépett a rend, hogy elöl csak az szállhat fel, aki jegyet akart váltani, a bérleteseknek meg hátul kell felszállnia. Ez mind szép és jó, csak hát nem közölték, mi van akkor, ha van jegyed, de azt még érvényesítened kell. Elég paraszt volt ennek kapcsán a sofőr, úgyhogy legközelebbi alkalommal, amikor a biciklikért mentünk, (és amúgy sem volt nyitva az első ajtó,) már csípőből úgy döntöttünk, hogy leülünk a nem kezelt jeggyel, ellenőr úgysem volt...

Menet közben úgy döntöttem, hogy még utólag fogok ide írni rövidebb szösszeneteket velem kapcsolatos történésekről. Addig is írjátok meg, hogy veletek mi most a helyzet! Ki hogy viseli a (részleges) bezártságot?

A félresiklott karácsonyi ajándékozás

Még november folyamán jelentkeztem egy könyves karácsonyi ajándékozásra. Nem szoktam ilyesmiken részt venni, nehogy csalódás legyen a vége, de láttam, hogy itt feltétel az is, hogy kívánságlistás könyvet ajándékozzunk annak, akit kisorsolnak nekünk. Szóval belevágtam. Megkaptam a húzottam adatait és elkezdtem összeállítani az ajándékcsomagot, beszereztem hozzá a könyvet, tettem még mellé néhány apróságot és készítettem néhány könyvjelzőt is. A kelleténél kicsit korábban adtam fel, így azt hiszem már Mikulásra megérkezett, de életemben először használtam Foxpost automatát, úgyhogy féltem, hogy lesz még egy köröm az ajándékkal. De szerencsére odaért, a húzottam is jelezte, hogy megkapta és, hogy várja már a karácsonyt, hogy kibonthassa. Mivel ezt a részét letudtam, és már egyre többen jeleztek vissza, hogy megjött a csomagjuk én is elkezdtem várni az enyémet.
Majd egy nap az illető, aki engem húzott írt, hogy van-e valami oka annak, hogy nem tudtam átvenni a csomagot. Rögtön bepánikoltam, hogy biztos figyelmetlen voltam, bár éreztem, hogy ha jött volna csomagom, arról tudnék, mert ha más nem a postás hagyott volna értesítőt (mivel máskor is így szokott tenni). Az ajándékozóm közben elküldte nekem az emailt, amiben a szervezőtől megkapta az adataimat... a lakcímem helyesen volt megadva, de alatta még pluszban ott voltak még azok az adatok, amik a Foxpost csomagküldéshez szükségesek, csakhogy azok már egy másik résztvevőé voltak. Ha meg voltak adva a Foxposthoz szükséges adatok is (amiket én direkt nem írtam le, mert a legközelebbi átvevőhelyük is eléggé messze van tőlünk) a postázási cím mellett, akkor az ajándékozó kiválaszthatta a neki szimpatikusabb módot. Persze, hogy az enyém is a Foxpost mellett döntött (mert az olcsóbb), így viszont egy random embernek lett feladva a csomagom és a róla szóló értesítőt is neki küldték el. Több sebből is vérzett a dolog, mert a másik résztvevő semmilyen módon nem jelezte, hogy olyan csomagról kapott értesítést, ami nem hozzá tartozik. Illetve az emailcíme is némileg árulkodó lehetett volna az ajándékozómnak. Aztán amikor jeleztük a szervezőnek, hogy rossz adatokat küldött el, ő sem tett semmit, ránk hagyta, hogy oldjuk meg. Kérte az ajándékozóm a Foxpostot, hogy küldjék vissza neki a csomagot (hogy aztán újra feladhassa), de belefutottunk az ünnepekbe, később pedig végleg elkeveredett a csomag (szerintem csak simán lenyúlták egyébként 😪).
Fordulatot az hozott az ügyben, hogy az ajándékozóm tudott kérni némi pénzbeli kártérítést. Ekkorra azonban pont elkezdték meghozni a vírus terjedését gátoló intézkedéseket, így sajnos az újabb csomag összeállítása és feladása is akadályokba ütközött. Végül az ajándékozóm felajánlotta, hogy rendel egy másik könyvet és az én címemre kéri a kiszállítást. Én pedig természetesen elfogadtam, így is örültem, hogy kapok egy ajándékkönyvet. Nem tudom, hogy a könyvesboltnak sikerült-e ráérezni az alkalom ünnepélyességére, vagy csak véletlen egybeesés volt, de a csomagban a könyv mellett egy kis édesség is lapult. Illetve most, hogy már olvasom a könyvet, találtam benne egy HÉV-menetjegyet 2000-ből, amit be is fogtam könyvjelzőnek (én szeretek ilyen kis kincsekre bukkanni 😊).
Úgyhogy végül jól végződött az ajándékozás, de azért legközelebb kétszer meggondolom, hogy jelentkezzek-e újra.

Élménybeszámoló | Raktárvásár

Tudom, megint elég hosszú időre eltűntem. 😅 Először dacból nem írtam új bejegyzést, aztán már nem is éreztem szükségét. Aztán hiányozni kezdett a blogom, de még mindig nem akaródzott írni. Aztán nem volt miről. Aztán nem volt miért. De most megint itt vagyok!

Az utóbbi időben a szokottnál is jobban foglalkoztatott az olvasás. Ehhez az is hozzá járult, hogy most már rendszeresen utazok vonattal és valamivel el kell töltenem ezt a viszonylag monoton időt. Emiatt volt, hogy engedtem a csábításnak és ahelyett, hogy könyvtárba mentem volna, inkább újonnan rendeltem könyveket. Amikor pedig megtudtam, hogy az Alexandra könyváruházlánc raktárvásárt hirdet, megörültem, hogy most lehetőségem lesz kedvezményes áron beszerezni pár új példányt. Két raktárvásárra is sikerült eljutnom. Az egyik a Nyugati téri Alexandra Könyvesházban került megrendezésre szeptember végén,  a másik pedig a közelemben volt október 10-én.

Mindkétszer úgy indultam neki, hogy a fejemben már nagyjából meg volt, mik azok a könyvek, amiket szeretnék megvenni. Ez hiba volt. Budapestre csak az akció utolsó napján sikerült eljutnom, így mire odaértem a stócok és a polcok már alaposan ki voltak fosztva. De legalább sorbanállás már nem volt. Azt előzetesen már lehetett tudni, hogy főként a Könyvmolyképző Kiadó könyvei szerepelnek az akcióban, de elszámítottam magam, amikor azt gondoltam, hogy a magyar szerzőik könyveit is olyan bőkezűen fogják osztogatni, mint a külföldiekét. Bár volt olyan könyv, amiből még az utolsó napon is sok példány volt, de azok, amik az utóbbi időben felkeltették az érdeklődésemet, természetesen lemaradtak. Róbert Katalin, Eszes Rita és V. K. Bellone könyveire szerettem volna szert tenni (és szert is tettem), de sajnos ezek nem kerültek bele az akcióba.

Budapesten nagy volt a felfordulás és kötött engem az idő. Ráadásul sokat költöttem a vonatjegyre. Pár nappal később vidéken is raktárvásárt rendeztek a könyváruházlánc más üzletiben. Nálunk is volt, úgyhogy újra szerencsét próbáltam. Itt már belefutottam a sorbanállásba, pedig már nyitás előtt pár perccel az üzletnél voltam. Ezt akkor még jó jelnek éreztem. Rövid várakozás után be is jutottam. Már rögtön ahogy beléptem, gyanús volt a látvány, ami fogadott. Itt kicsit más volt az elv, mint Budapesten. Mivel a Nyugati téren lévő bolt három emeletes, ott külön szint volt az akciós könyveknek. Voltak leárazott és szépséghibás példányok, mindegyik fel volt címkézve. Itt nálunk talán két stóc ha volt, azok voltak a szépséghibásak. És volt egy halom tucatkönyv, ami le volt árazva ugyan, de egyáltalán nem szeparálták külön őket, hanem belecsempészték a rendes árú könyvek halmába. Ez gondolom tudatos volt a részükről. Ezen a ponton elment a kedvem az egésztől és megvettem rendes áron a könyveket, amiket szerettem volna. Miközben vártam a soromra a kasszánál, megértettem, hogy itt évszámhoz kötötték a leakciózást (lehet, ez Budapesten is így volt). Úgyhogy 2017-es és frissebb kiadású könyveket keresve sem találtam volna.

Összesen 7 könyvet vittem haza, ebből csupán 3 volt akciós. Legközelebb emiatt biztosan nem fogok elmenni Budapestre, mivel annyit úgysem tudnék spórolni, hogy fedezze a vonatjegy költségét. De a vidéki akcióra sem éri meg várni, kivéve, hogyha valaki mindenevő. Én ezentúl inkább az online boltok akcióihoz fogom igazítani a könyvvásárlást.
Forrás: pexels.com

Könyvek, amiket rendes áron vettem:

Róbert Katalin: Válassz ​engem!
Eszes Rita: Rókatündér
V. K. Bellone: Felvont ​vitorlák
Bessenyei Gábor: A ​jövő harcosai

Akciós, szépséghibás könyvek:

Bessenyei Gábor: A ​feledés folyója, A ​háború lelke (igen... megvettem a sorozat első részét rendes áron, mert pont azt nem találtam meg akciósan)
Sarah J. Maas: Throne ​of Glass – Üvegtrón (erre kíváncsi leszek, mert 1000 Ft-ért kemény táblásan szinte ingyé volt)

Június | Összefoglaló

Sziasztok! Már egy ideje tervezek új bejegyzést írni, de valahogy mindig kimaradt, mert az utóbbi hetek nagyon hullámzóan teltek a számomra. Most már nincs kedvem külön bejegyzést írni, inkább mindent ebbe havi összegzőbe fogok összegyűjteni.

Forrás: pexels.com

Május | Összefoglaló

Már megint bejegyzések nélkül hagytalak benneteket, ezért gondoltam írok egy kicsit arról, hogy mi történt velem a hónap folyamán.

Forrás: pexels.com

Már jó pár éve kollégista vagyok, de még mostanra sem tudtam megszokni a helyzetet. Sajnos én az a fajta ember vagyok, aki ezt a létformát nem élményként élte meg, hanem kihívásként. Valahol biztosan jót tett velem ez az egész, de a sok lemondás, ami vele járt, nem biztos, hogy építően hatott a személyiségemre. Mivel a vizsgaidőszakban szinte végig itthon szoktam lenni, már nagyon vártam a május közepét. Azóta összesen egy éjszakát töltöttem a koliban, mert ha tehettem inkább a bátyáméknál aludtam, ahol sokkal nagyobb volt a nyugalom (nekem van egy olyan furcsa szokásom, hogy vizsga előtti nap legkésőbb este 11-kor lefekszek és jól kipihenem magam). Ami a vizsgáimat illeti, elégedett vagyok az eredményekkel, bár a tegnapiéról még egyelőre nincs hír. Közben megírtuk a záróvizsga írásbeli részét, ami végül ötös lett... pedig a feladatok megoldása közben volt egy pillanat, amikor azt hittem, nem lesz meg a 60% se és szóbelire sem mehetek majd. A szakdolgozatom bírálatát is begyűjtöttem közben és a témavezetőm és a másodbírálóm is ötöst adott rá, aminek nagyon örültem. De hátra van még a szóbeli a védéssel és a másodtémával. Erre június folyamán fog sor kerülni, úgyhogy amíg nem leszek túl rajta, addig nem nagyon fogok jelentkezni.

Sajnos nem minden alakult jól a hónap folyamán. Végig nagyon stresszes és ingerlékeny voltam, ráadásul a hónap elején a cicám is meghalt, ami nagyon váratlanul ért. Még mindig nagyon hiányzik. Nem rég születtek kiscicái, akik ideiglenesen a nagyanyjukhoz kerültek, de egy idő után már ő sem foglalkozott velük, ezért most mi viseljük a gondjukat és cumisüvegből etetjük őket. Ironikus módon pont a vizsgákra való készülés az, ami most lefoglal és segít átlendülni ezen a nehéz időszakon. Amikor már nagyon tele van a fejem, World of Warcrafttal szoktam játszani. Már január óta nincs előfizetésem a játékra, de a próbaverzió így is elérhető, azon szoktam kiélni magamat. Illetve rászoktam a 8. Aranymosás nyomon követésére. Bár nem olvastam el minden kikerült részletet, volt már több olyan, amiért szorítottam, hogy megkapja a pozitív lektorit. Menet közben pedig megfordult a fejemben, hogy átköltöztetem az eddig kitett történeteimet egy külön blogspot oldalra, mert úgy érzem, hogy itt kicsit el vannak veszve. Erre a célra már csináltam is egy külön oldalt, amit el is kezdtem formázni. Agata nyomán elindulva több lengyel sablont is találtam, amik mind blogspotra készültek. Ezek közül egyet kiválasztottam és azt kezdtem el alakítgatni az ízlésemnek megfelelően. Most egyelőre nem tudom mi lesz, még az is lehet, hogy erre az oldalra fogom alkalmazni az új kinézetet... oda meg majd egy letisztultabbat szeretnék.
© Template by Agata